Második bejegyzést rögtön az első után gondoltam, én azt tartom,hogy egykis bevezető után illik rögtön egy hosszabb bejegyzést is a publikum elé vezetni, hogy mire számítsanak az adott személytől, megtapasztalják, hogy tud fogalmazni, stb. Amúgy is érett ez a bejegyzés már egy hónapja, csak Facebookra hiába raknám ki, van 60 ismerősöm, abból max párom aki látná, esetleg még 1-2 ember, abból 1 nyomna rá egy 'lájkot', azt ennyi!

 

Ha valaki egy éve azt mondja nekem (akkoriba érettségiztem), hogy “Te ***** 2016 jún. 1.-én 2 műszakba dolgozol!”, valószínű telibe röhögöm! Ám akkor is, ha azt, hogy postásként, mert olyan is volt, arról majd máskor! Erre fel, most épp ez zajlik, gyár, 2 műszak... Egyik hét délután, másik délelőtt! A dolog 'pikantériája' akkor érződik, ha délelőttösbe megyek, íme, a menet!

 

4:00 – Csirr-csörr-csirr-csörr, dörömböl az ébresztő, kócos hajjal, fáradt szemmel realizálod, újból kelned kell! Nem akarsz hinni a szemednek, sem az eszednek, lenyomod az ébresztőt!

4:10 – Csirr-csörr... Újból, oké, még 5 perc!!!

4:20 – Idegesen lerántod a takarót magadról, ám azzal a lendülettel már csordul is szinte a könnyed, hisz olyan fájdalommal szakad le rólad a meleg, puha éden, hogy tényleg szószerinti fájdalmat érzel!

4:22 – Bepattyogsz a konyhába, kávé nincs, ezért vizet öntesz a vízforralóba, hogy elkészítsd a 'Neszkafé 3 az 1-ben úgysemsegít' italodat! Egy előnye van, cukor és tej nélkül is... Ugyanolyan sz*r!

4:24 – Víz kész, beleöntöd a bögrédbe amibe már belekészítettél 2 zacsi említett valamit!

4:25 – Vissza az ágyhoz, a szélére ülsz, meggyújtasz egy cigit, és mintha, a jó öreg kávé-cigi kombó lenne elfogyasztod az egészet. Aztán realáizálódik egy újabb dolog “A p*csába, ez tényleg sz*r!”

4:30 – Táska ellenőrzés, cigi, kaja, kulcsok rendben! Ideje öltözni!

4:35 – A tegnapi farmerban, egy random pólóban megállapodsz, melóba úgyis átveszed! Idő? Ohh, még egy cigi belefér!

4:45 – Mindjárt indulás! Utolsó simítások, beeltúrsz a hajadba, mindegy, úgysem segít rajta!

4:50 – Elindulsz a buszhoz, reménykedsz benne, hogy nem késik, céges busz előtt elkéne szívni még egy cigit!

4:58 – Nem késett, de a szokásos 50 személy helyett ma 60 személy van a 40 személyes buszon! Benyomorgsz a legközelebbi (vezető mellett) üres résbe, bedugod a fülest, elindítod a zenét, majd körbe lesel! Zaklatott, méla, semmibe révedő tekintetek vesznek körbe. Valahol a busz mélyén egy kis gyerek kacag, vagy sír, nem tudod megkülönböztetni a zene miatt, valószínűleg orvoshoz megy anyuval, vagy a rég nem látott nagyihoz... Kitudja?! A többiek arcán látszik: az ő reggelül is hasonló volt mint a tiéd, csak előbb keltek!

5:13 – Végállomás, 12 perc van még a céges busz indulásáig, már gyújtod is a cigit a buszhoz menet!

5:25 – Ezen a buszon több a hely, leülsz! Hallgatod, hogy csodás kacaj áramlik előre az utastérbe, és nem érted, hisz az csak holmi pletyka, hogy dolgozó ember reggelről jó kedvű! De annak a lánynak megy.... Hogy van ez? Mindegy is, jó neki! Füles ismét be a fülbe, zene be, világ ki!

5:40 – Ééés kezd a műszak, mikor lesz már vége?!?!?!?!?! (14:00)

 

Nohát, ennyire nem depresszív a dolog, talán! Szeretek dolgozni a munkahelyemen egyébként, ám ettől a reggel még ugyanúgy rossz! Ez a kis szösszenet pár nap alatt fogalmazódott meg, és eddig tartogattam! Valaki magára ismert? Ha igen, jelentkezz! :) Folyt. Köv.!

 

Megosztás a facebookon